január 1 jó dolog ez az események ilyetén dokumentálása, márcsak azért is, mert pl. a tavalyelőtti szilveszterre frankón nem emlékszem. (de nem is kell. elég, ha le van írva. egészen a "nagyáramszünetig".)
január 2 felkeltem, bringáztam, vásárcsarnok zárva, jóáruzokni csak vasárnap, kávé a Mandalában, közben mosás, bevásárlás, miazmás. :)
január 3 "Le Monde est á vous mais ce mon Monde!" a ti világotok, nem az én világom! így aztán újra megnéztem a "Gyűlölet"-et (La Haine). hatalmas egy film, mint a "Holt költők társasága" (Dead Poets Society), vagy az "Apám nevében" (In the Name of the Father). közben a nagy pihegésben
január 4 lett. azt hiszem némi inspirációért lenézek a csillagba, meg a teaházba. készülnöm kell a születésnapomra, amúgy Gabriel García Márquez-esen á la "Bánatos kurváim emlékezete", kisebb módosításokkal, mint nem szüzet, és nem tizennégy éveset. kettőt és ne legyenek idősebbek (ketten együtt) nálam. :)
kattt
január 5
nem szoktam ezt a fene nagy pihengetést. jobb program nem lévén a városban, az elmúlt pár napot az ágyban töltöttem, minek hozománya az év(át)értékelő belsőbeszédem telve felismeréssel, meglátással, sikerek és kudarcok okainak diagnosztizálásával, analizálásával, amiből Te, kedves olvasóm vajmi keveset profitálhatsz, mivel ennek megosztása romba döntené a jól kigondolt túlélési stratégiámat. leszedtem a karácsonyfámat, kilomoltam az elértéktelenedett (immár) kacatokat, már csak az íróasztalom maradt. tisztaság és béke van.
a tudatom lett a mesterem. mert a tanítvány keres mestert, és nem a mester tanítványt. nem hirdetem az igét, hanem követem. szemlélő vagyok. befogadó nyugalom.
(tegnap) déltől voltam a faházban. mire odaértem, már be volt üzemelve a hangcucc. szólt, mint az ágyú. nagggyon állat partyzenékkel készültem, csak ott csúszott be egy kisebb gixer, hogy nem mindegyik lemezt lehetett lejátszani. azért így is volt bőven, mit játszani. a főcsapás: funk, glitch, mashup (nekem csak "maszat"), amire aztán rendre megőrültek a népek. (a szitu és az alkohol áldásos kombójából születnek a legendás történetek, a sztorik, mint ahogy ma is, és amit nem lehet leírni, csak megjegyezni, mert mindig van egy éber harmadick.)
azt hiszem kicsit rajta maradtam a magam generálta szilveszteri hangulaton :)
jó dolog ez az események ilyetén dokumentálása, már csak azért is, mert pl. a tavalyelőtti szilveszterre, frankón nem emlékszem. (de nem is kell. elég, ha le van írva. egészen a "nagyáramszünetig".)
főztem töltött káposztát. míg készítettem, beköltöztem a konyhába, mert nem szerettem volna elb@szni. így viszont perfekt lett.
december 27 egy emlékezetes nap. este 9-től hajnali negyed ötig egy olyant beszélgettünk, mint amilyent én személy szerint qrva régen. élőszóban meg, pláne. meg is jegyezték, hogy "még soha nem meséltél ennyit magadról." és másnak sem. szeretek velük beszélgetni. szeretem a nyugodt beszédét, ami olyan mintha mesélne. Rütyivel tudtam még nagy ritkán, hasonló mélységűeket dumálni. huhhh! negyed ötkor azt hittem, hogy max éjfél lehet. és kellemesen berumoztunk :) (még most is bántja a lelkiismeretem, hogy ilyen sokáig maradtam.)
ja! volt egy feszélyező találkozásom is egy harminc évvel ezelőtti "szerelmemmel". brrrr. engem zavar, mert látom szemében a sóvárgást, a vágyakozást, de az akkori "szépségideám" és érzéseim már a habokban és, ami anno 18 évesen még truváj volt, hogy egy idősebb csajjal járok, hát most qrvára nem az, sőt baromira nem tudok mit kezdeni egy ötven éves nő vágyaival, irántam táplált érzéseivel, úgyhogy részemről emocionális lámpaoltás van.
december 28 délelőtt fél tízkor eszméltem, hogy nem feküdtem le, nem aludtam. zuhany és irány a faház. este hétkor volt egy holtpontom, amin egy kávéval sikeresen átlendültem.
december 29 készülök a szilveszterre. vadászom a zenéket. lesz f@sza hangcucc, meg rövidek és lesz MONYÓ! és lesz buliiii!!! úgyhogy ezúton is minden KEDVES! olvasómat meginvitésön SZERETETTEL! :)
december 23 tegnap elmulasztottam egy kedves pillantást. a nap folytatása is jó volt. megjöttek a spanok germániából. és megleptek egy nagy halom fehér wrigleyslaprágóval! ez volt az egyik nagy vágyálmom és lőn. már az utcán, nyomban azután, hogy elváltunk, már téptem, szaggattam a csomagolást, mint beteg a dunyhát. letekertem róla a zárószalagot, letéptem a csomag végét, megszagoltam, és beszippantottam vele a gyerekkoromat. előcsalta az illat.
reggel fél hatkor kelek, mert hatkor nyit a pékség és később már nem lesz kenyér, de én szeretek ilyeneket csinálni, hogy hajnalban kenyérért menni, vagy a piacra tojásért ...ezek, olyan kiveszőben lévő hétköznapi dolgok, de én nem hagyom.
december 24 az ünnep előestéje. reggel hétkor. :) megvan a kenyér, ajándékok becsomagolva (hajnali Jézuska), vár egy kádnyi forróvíz és az "Intim részek"-et (Private Parts, 1997) nézem.
volt egy utam a teaházba, ragyogó napsütésben. olyan idő, amikor csak jó történhet. összejöttünk szüleimmel és Fiammal szentdélben :) kedves ajándékot adott kedves kísérővel a nagyszüleinek, engem meg, Hercegnőjével közösen, megleptek az oly vágyott, "Unknown pleasures"-ös pólóval. negyed négykor nekiláttam a karácsonyfa állításnak. 15:37-kor, mint minden évben -najó, egyet kivéve, amikor nem volt fám- most is sikerült, amikor a kenyérvágó késsel faragtam a fát a tartóba. de negyed, nem. fél hétre elkészültem. nyugalom, béke, mécsesek táncoló fénye. most bontottam ki az ajándékomat, amit délelőtt kaptam. basszus!!! szíven ütött. egy fényképalbum a Dongó-ról!
igazi papírképek, igazi materiális albumban. mennyire ismernek! nagyon köszönet!
december 16 ügyintézős nap. egészségpénztár, utalás, fenyőfa-rendelés, gázdíj, teaház, secondhand. ááááá! jobb lesz ma nem írni a blogra. nagggyonnega vagyok, de majd kialszom. vagy inkább verem bele, aztán ahogy lesz, úgy lesz. szerdán hozzák a fenyőfámat, és ez jó! naaagy lesz és szép! már az ajándék is megvan. tegnap éjjel elkezdtem nézni a Romeó és Júliá-t a mozicsillagon és nem az eredeti szinkronnal volt, hanem valami újabbal és borzalmasan nem tetszett, úgyhogy ma inkább megnézem "Az utolsó légió"-t.
december 17 nekem úgy tűnik, mintha megállt volna az idő. még mindig csak kedd van. najó, szerda, de én most értem haza és qrvára nem vagyok se fáradt, se álmos az RCKO.FM meg baromijó zenéket szól. olyan kis "Legally Stoned"-os lágy drum'n'bass-eket.
december 18 El Magnifico! marlboro (piros és arany) dohány a trafikokban!!! nagggyon szép fenyőfám van. már kinéztem a díszeket, a boákat, a gyöngysort,
december 19 a kellemes meglepetések napja. 24 rúpia zabajegyet kaptam, ami a legjobbkor jött így karácsony előtt, (vettem is kiwijoghurt-"hegyet", meg Dr Pepper-t, és bevásároltam a karácsonyi pudinghoz,) meeeg volt egy találkozásom is, ami egész napos önelégült, kaján vigyort tapasztott a fejemre. hétvégi hangulatú, lötyögős napom volt.
december 21 tegnap volt egy szívemet melengető telefonom. az egyik kedves sempai-om hívott. karácsonyi klán-vacsorát szerveznek, amire engem is meginvitáltak, szeretettel, pedig már nem is tudom mióta, kilépve a klánból, el hagyva Mesterem, a roninok útját járom. élvezem az emberek szeretetét. jó érzés.
de most készülődöm. vár a vásári én meg felvértezve várom a rám zúduló tömeget.
hip-hopp eltelt az idő és mégcsak nem is fáztam, sőt a dzsekimet is csak akkor vettem fel, amikor kiléptem a faházból, amúgy pólóban nyomtam (ötben) :) . höhö! a Dead Flowers gitárosa látogatott két lányával a faháznál, ahol a lányok legnagyobb örömére múltidéző, bősz anekdotázásba kezdtünk.miután jártak egyet a vásárban mesélte a srác, hogy miután elmentek tőlem végig röhögte az utat, ahogy felidézte a harminc évvel ezelőtti történeteket. és van egy korabeli újságcikke, amiben az egyik fellépésünkről írnak. na azt, ha nem is einstandolni (,mint a Pásztor fiúk), de copyzni mindenképp akarom. az utókornak.
december 22 még hiányzik a szaloncukor, a karácsonyi díszek, két ajándék, meg 4 kis tálka. ezek beszerzése holnapra marad. belelapoztam VarnusXaver "Folytatás"-ába és megakadt a szemem, a már korábban bejelölt verbális crescendo-n:
"Árad fülemben a muzsika. Mikor legelőször hallottam Poulenc három karácsonyi motettáját - akárcsak egy versben, amelyet még nem fogtunk fel, de már kötődünk hozzá - nem tudtam, mit fogok szeretni zenéjében. Képtelen voltam kiverni a fejemből, de azt hittem, csak a hangulata érdekel, mint ahogy a szerelem a legelső pillanatban. Azután kezdtem csak észrevenni azokat a ritka, szinte archaikus stílusjegyeket, amelyeket olyankor használt, ha valamely rejtett összhang, vagy egy izzó szenvedély forralni kezdte a stílusát. Katedrálisépítő gallok gáláns szelleme kísértett benne, a Szent Grált megillető nemes pátosz. Másszor olyan intim és elbájoló volt, mint ódon, liliomos szentek kőbe vésett képéről a sugárzó varázslat. Majd hirtelen semmivé foszlott a fennköltség, és egyszerre ősvilági tündérek, a kövek és vizek istenei között találtam magam. Éreztem a természetben élő ember részegedését az élettől, aki a fák alatt ébred, mezők gyümölcseit eszi, a szelek muzsikájánál mulat, a folyók jeges vizétől rúg be, hogy azután boldogan dőljön le a nimfák karjaiba az őstáncok üdítő fáradtságával. Úgy derengett fel e zenében a vizek sötétlő mélysége, a hegyek hangja, ahogy földi valónk elmúlása után a természetbe olvadt asztráltestünk is előbukkan egy-egy pillanatra a kiválasztottaknak." (Xaver Varnus: FOLYTATÁS)
úgy gondoltam, hogy ma kényeztetem, megajándékozom magam és megvalósítom a józsefattilai álmot, és sült libacombot ettem petrezselymes krumplival és párolt vörös káposztával. desszertnek barackos rétest. még a végén dagadt leszek. :) éteri zene:
közben
december 13.-a lett. és akkor jöjjön a már beharangozott történet. kezdem a végén. napi koffeinflashemre beugrottam a teaházba. a főnökasszony fogadott. - ... , menekülj! rád kattant egy pszichopata csaj. küldött neked csomagot, meg levelet, tudja, hogy melyik gyárban dolgozol, kérdezősködött rólad, hogy van-e családod, hol, kivel a főnök meg, mondta neki, hogy ne haragudjon, de ehhez még nekünk sincs közünk, nem hogy elmondjuk. és közben háromszor kérdezte meg ugyanannak a teának az árát. - jaaajjj neee!!! tudom ki az. tegnapelőtt ott volt a faháznál. azzal kezdte, hogy téged ismerlek. az lehetetlen.-mondtam, nemrég költöztem győrbe. (hárítottam, mert naná, hogy megismertem. bassszus! ez a csaj ez üldöz engem. pechemre már az Amnesiá-ban kispécizett magának. herótom volt tőle. ott ült, kellemetlenül mindig úgy, hogy rálásson a pultra. még ha legalább dekoratív volna, de neeem. egy -már bocsánat a kifejezésért,- szottyadék. ha választanom kéne, inkább a hideg fal. :) megtalált a teaházban, megtalált a déjá-ban, akkor már tudtam, hogy pszichiátriai eset a csaj, de tényleg. egy, ... egy, ... egy Norma Bates(sicc!). egyszer bejött a déjá-ba egy gyerek nagyságú plüss macival és azzal beszélgetett. aztán egyszer csak nem jött többet. totál el is felejtettem az egészet egészen eddig. hogy a p°csába rázzam már le? most is kimért voltam, mint 4cl feles, a kérdéseire acélos nyugodtsággal, lasssan, már-már didaktikusan, de kimerítően válaszoltam. közben maga elé motyogott és amikor rákérdeztem, hogy elnézést nem értettem, nem felelt. vett egy teát, aztán elment. de ha megint megjelenik .... szóval ez, és így esett. kicsit átszerveztem a napirendem. nem fekszem le egyből, mert inkább 9kor fizetem be a vízdíjat és egy kicsivel tovább alszom, minthogy korábban keljek fel ezért. ja, és így tudok ebédelni is, mert már meg is főztem a tésztát. vettem tejfölt, meg sajtot, hazafelé meg, veszek karácsonyi ajtódíszt.
december 2. tegnap este megint sütemény volt a kilincsemen. piskótatészta és benne szilva. tejjel mennyei volt! Legyen áldott az alattam lakó néni keze! Ámen! milliónyi gondolat zsizseg a fejemben, kiwis joghurt desszertnek a non plus ultra.
december 4. szeretettel gondolok Kedves Barátnőmre, akivel nagyon ritkán beszélünk, de ma esemesben, igen. jó, boldognak tudni.
december 7.
láttam Lolitámat egy futó pillantásra. aztán jött késői negyvenes társaság. teljen hétköznapi, egyszerű emberek. én meg qrvajól éreztem magam. Nickodemus-szal,
füstölő illattal vonzottam be a vendégeket, egy szóval: pörögtem. és ez a társaság vevő volt a stílusomra, a nyelvi játékaimra, asszociácóimra, titokzatos, már.már misztikus ködbe burkolt informális válaszaimra és az egyik férfi már a kezdetek óta fürkészve nézett, figyelt. majd a második kör után megkérdezte:
-Ne haragudj, hogy letegezlek, de úgy harminc éve, nem játszottál valami punk zenekarban? Babits Mihály utca? -Basszus! Harminc éve? Várjunk csak? én már leérettségiztem, igen, ... 20, akkor volt a Frász Társulás, a Halálraítéltek Klubja és zenekara, a Citrom, az Ananász (ez nem vicc! amikor a Citrom zenekart a szövegíró és a dobos kivételével bevonult (katonának. a fiatalabb olvasóim kedvéért), Döki (R.I.P.), a szövegíró kitalálta, hogy a klub ezalatt is működjön, csináljunk egy Citrom pótló zenekart Ananász néven. a Popper Peti, a billentyűs, magnókazettára felvette a zenei témáit, a Döki megírta a szövegeket, koncerten meg, a Pöpi (most asszem a Zoralban játszik) élőben rádobolt, a Döki meg én voltunk a frontemberek. hú, de elkalandoztam), akkor '83, ... tényleg! -Én vagyok a szomszéd srác. voltam lenn a próbátokon. de biztosan nem emlékszel. -Bocs, ne haragudj, próbák tényleg voltak, de ... nem emlékszem.Jó volt ez a kis emlékidézés, köszönöm szépen! "Jövünk még!"-gel köszöntek el. (és jöttek is.) most nézem, hogy Dakota Fanning-gel egy napon születtünk, csak harminc év különbséggel.
december 8. és megláttam Laurát a gyermekével, és épp tegnap gondolt rám, de nem emlékezett, hogy mivel kapcsolatban jutottam eszébe.és van egy barátnője, aki pont olyan, mint én, csak nőben, és Szentendrén lakik a két kis gyerekével.
és valakinek (én persze tudom, hogy kinek, de nem nevezhetem) felejthetetlen nap lett 2013. december 8.-a.
december 1. tegnap, este 9kor jutott eszembe, hogy aznap még nem ettem semmit. reggel még itthon megettem egy kv-t, a Mandalában még egyet és ennyi. éjjel negyed12kor, mikor jöttem haza, akkor álltam meg abrakot venni. a lacipecsenyésnél kiírás: "Áttveszünk eurót 250 ft-ért." az egyik amin fennakadtam az a két "t". a másik, hogy kettőötvennel váltják az eurót. ja, és kettőezerhatötvenért vettem egy szelet tarját három szelet kenyérrel meg koviubival, de éhes voltam. emiatt-e, hogy alvás előtt fullra zabáltam magam, vagy a nap történései miatt qrva rosszat álmodtam Lolitámmal, Lolitámról. hármasban voltunk (ki is volt a harmadik?) és egy fotelből néztem, ahogy análisan megdugják (total falling down). és elmondta, hogy nem is velem neki a legjobb, ami nem kicsit lehangolt.
Ton vehicule n'a pas l'air d'avoir de passager Peux-tu: Veux tu me recevoir Sans trop te deranger? Mes bottes ne feront pas trop d'echos dans ton couloir Pas de bruit avec mes adieux Pas pour nous les moments perdus En attendant un uncertain au-revoir Parce que-j'ai la folie, oui c'est la folie
Il etait une fois un etudiant Qui voulait fort, comme en literature Sa copine, elle etait si douce Qu'il pouvait presque, en la management Rejeter tous les vices Repousser tou les mals Detruire toutes beautes Qui par ailleurs, n'avait jamais ete ses complices Parces qu'il avait la folie, oui, c'est la folie
Et si parfois l'on fait des confessions A qui les raconter - meme le bon dieu nous a laisse tomber
Un autre endroit, une autre vie Eh oui, c'est une autre histoire Mais a qui tou raconter? Chez les ombres de la nuit? Au petit matin, au petit gris Combien de crimes ont ete commis Contre les mensonges et soi disant les lois du coeur Combien sont la a cause de la folie Parce qu'il ont la folie
("La Folie" as written by David Greenfield, Brian John Duffy, Jean Jacques Burnel, Hugh Alan Cornwell)
na a Stranglers, és ez a szám, az egyik kedvenc. álmaim netovábbja, hogy egy harmatosan hamvas vadóc, egy petit papillon a fülembe suttogja.
november 29. hát az "Éhezők viadala" annyira pocsék minőségű, hogy inkább a "Californication"-t néztem. egy darabig. champagne life-pezsgő élet :)
tetszik ez az új facebook alkalmazás, bár még nagyon fura, de izgalmas. CyborgTemplar megint megörvendeztetett egy remek zenével
de aztán alszom is. holnap vásárnap!
november 30. delikát disco - stílusoktól független tánczene direktben. ezt bírtam kitalálni. mármint arra, hogy a faházban milyen zenék fognak szólni, de húzok is mert mindjárt fél12 és déltől én vagyok kint.
a zenei vonal, az borult, mert a hifinek még sincs usb-kimenete, így egész nap reggae szólt, de amúgy tök f@sza volt. élveztem. rengeteg ismerős, munkatárs, szemre-, pláne alámvaló annál kevesebb. Lolitám is volt. beteg. semmi smink, és bár így is nagyon szép és bájos, de nem vert nyolcszázzal a szívem. és azt hiszem ez volt a végső bizonyíték számomra, hogy csak egy csábító vagyok, nem pedig hódító. önzés(?), egoizmus(?), (az élvhajhászást hagyjuk), hogy csak a jót akarom, de azt nagyon, és a folytatást, a "bemutatlak a szüleimnek"-részt nem? pedig ez van. onnantól kezdve én úgy érzem, hogy kezdik körém felhúzni a falat, a korlátokat. veszélyben érzem a szabadságomat. jó. Lolitámnál ez a veszély nem leselkedett, és talán pont emiatt, egyfajta érzelmi kötődés is kialakult, és ami most kibogozódott. hejjj! megérkeztem.
a Fészkem őrzője, személyes szfinxem 
