egy távoli galaxisban 1973-ban a szakszervezetnek köszönhetően (,akkor még eléggé sűrű szövésű volt a szociális háló) 3 hetet ebben a mikosdpusztai kastélyüdülőben tölthettem, de a tanulást sem úsztam meg, mert volt rendes órarend. de egy elvarázsolt hely volt, hatalmas…
ezerrel süt a nap. király! este meg, showtime! friday reggae party.meg ahogy én azt elképzeltem. ehelyett esztrád reggae és az átlag életkor 16, de tényleg. tiszta óvoda.
és bent volt és ... semmi. nem láttam benne azt az impulzív erőt, ami magával tudott ragadni, ami mézédes…
még mindig rajta vagyok a savas,puttyogós,karcos dub-okon, imádom a franciákat meg az Audio Active-ot.
bringázáshoz még mindig Bring me the horizon.
https://soundcloud.com/bring-me-the-horizon/chelsea-smile
ez még abból az időből való, amikor még volt tévém és…
uh! egy daráló volt ma. nem is erötetem magam. agykikapcsnak bedobom az "Apacsok" című endékás westernt Gojko Mitic-csel (gyermeki korom hősével), 1973-ból.
volt egy nagyon rossz érzésem. az egyik munkatársamon megláttam egy ugyan olyan szemüveget, mint amilyen az enyém volt és ami, tokostól eltűnt. ráadásul jófejnek tartottam az öreget. na ilyenkor mi van? a kérdés szónoki, nekem kell dönteni, de azt hiszem hagyom a fenébe. egyedi…
dilemmának, hezitálásnak vége. döntöttem.
maradok.
úgyhogy hulljon le a lepel. a néhai NDK területén, Drezdától 60km-re, egy nagyon kicsi faluban -,de annyira pici, hogy még bolt sincsen, csak mozgóárusok- lett volna meló, egy gyárban. három műszakban, 1000euro.…