azt bírtam kitalálni, hogy mint valami biospy, ledokumentálom a ma éjszakám.
23:19 az ágyba minden, amire szükségem lehet, bekészítve. egy kanna forró meggyes-vaníliás tea, 500mg panadol, calcium injekció, dohány, papír, csiga, telefon. ja, és két öngyújtó, mert valahogy mindig eltűnik. persze reggel előkerül, de már nem a gyárban vagyok és nem akarok bosszankodni. rácsatlakozom a hálóra. facebook-on megnézem az üzeneteimet és az értesítéseket. aha, peter gabriel koncert lesz jövőre. annyira nem hír nekem, mert csak két lemezét, a Birdy-t, és a Passion-t szeretem. de azokat nagyon. mindegyik filmzene.
kedvet is kaptam a Birdy-hez. gondoltam meg is keresem, de még mindig nem szól nemhogy a Birdy, de semmilyen zene. pattog a csend, amikor a billentyűk sem neszeznek, mert éppen egy mélyet szívok a cigimből lecsukott szemmel, vagy éppen kifújom. szóval egy kicsit elkalandoztam, de még ezelőtt a leíró rész előtt meg, eltérültem, mert még délután megosztottam egy hivatkozást, de elbénáztam, mert csak a klippet osztottam meg, a hozzáírt verset nem, és így a kommentem teljesen értelmezhetetlen volt, és amit minél előbb meg akartam, most már jól osztani.(végre egy "pont")
00:13 rezgett a telefon. megnyugtatásra vágyik. megnyugtató velemalvásra, mert én mindig megnyugtatom. szóval, hanggal simogatom. bújós kislányként osztotta meg velem bosszúságait, szorongásait, fájdalmait, félelmeit, vágyait. és láttam begurulni Párizsba a piros kisautójával, de mást ültettem a fülébe azzal, hogy rosszalkodást említettem, de nem szabad. és így lett tökéletes. olyan ... , mint amikor elfekszel a tengerparti homokban.
Jóéjszakát! 01:00
01:16 korbácsol, hevít, repít a Birdy
02:33 a Párizsba beguruló piros kisautós képpel fekszem le.
ez meg a háttérben.
