beültem a csillagba szörfölni. mintha egy méhkasban próbálnék meg meditálni. kv, rum, egy pohár víz,cigi. tucatsrácok uniformizáltak és tinilány, aki egy tánckoreográfiát mutatott,mire a fiúja: "höhö.a **rtigoban ugyanezt nyomtad. höhö." , és turházott egy diónyit, de úuúgy, hogy csak hajszálon múlt, hogy nem kapott gellert a -már ölében ülő- csaja fején. ez ám a szerelem. ccccsszz! hát én egy sima dugásba is több érzelmet viszek. vagy ez paradoxonnak tűnik? hát nem az, mert a dugás nekem egyáltalán nem pejoratív, nem leminősítő. viszont a baszás, és a kúrás, az. ennyi volt mára az emocionális nyelvészkedésből :) szóval, ha megvan a szikra, onnantól kezdve a felöltözésig megélem, elhiszem és el is hitetem a szerelmet, és mindenki boldog, mert nincsenek elvárások. nincsenek megfelelési késztetések. csupán testszerelem. és a test sosem hazudik. nem lehet -, mint a szívet- hízelgő szavakkal becsapni.a legjobb!
mikor a vágykeltő hormonok diadalt aratnak a szíven és az agyon. ( ez mélyről jött :) )
(idecitálnám Kevin Smith Mallrats (Shop show) ominózus liftes jelenetét, de inkább
csak felhívom rá a figyelmet) :)
eszembe jutott egy jobb illusztráció:
szeretem, hogy amikor reggel haza jövök, bevetődöm az ágyba, és a függöny nélküli, hatalmas ablakon át, szüretlenül látom, ahogy egyre világosodik. matatok a gépen, most éppen, bőszen útvonalat tervezek. közben Suede-t hallgatok. ez a két kedvencem:
'94-ben talán? igen. akkori slágereim ezek. és gáz, vagy sem, de nekem qrvára bejön Bret Anderson nyafogós, Morrisey-t, David Bowie-t idéző éneke, meg a homoerotikus nárcisztikuma, na.
ő is egy skinny Guy :)
közben váltottam zenében, Marge-ra. meghallgattam az új EP-jüket. csalódtam. nem azt mondom, hogy rossz a lemez, csak azt, hogy nem tudom megítélni, mivel abban a műfajban (nekem house-os és az unfrankó) nem vagyok képben, viszont vártam tőlük az "And" bársonyosan fülledt szenvedélyes downtempo
hangulati folytatását..