nem emlékszem, hogy valaha is ennyire ízlett volna egy vajas zsemle.
"az ördög elképedve állt, és érezte, milyen ocsmány a jóság." (The Crow)
bohém angyalok után kutatok.
Lolitámnak boldog napja volt,
nekem csendes éjszakám
és lebegő nyugalom.
látom a lehulló csempéket, ahogy a színpadtól a bárpultig meztelenül sétál, ahogy bugyi nélkül felhúzott ruhával a kanapén vár, ahogy a konyhában felül a hűtőszekrényre és széttárva combjait csábít beljebb, ahogy gátlások nélkül kívánja és kínálja a már élvezett gyönyört.
aztán a találkozások ritkulnak, majd elmaradnak, mint a telefonhívások, mert gyakoriságuk, szükségességük fordítottan arányosak a boldogság fokával, de ... ezek a képek és az olthatatlan vágy megmarad. nekem mindenképpen.